HELLINGERI SORSFORDULAT

 

9_Hellingeri Sorsfordulat_Dr Maglics Szilvia_A Tuz Oceanja_reszlet

 

 

 

H E L L I N G E R I  S O R S F O R D U L A T

 

I N T U Í C I Ó K   L É L E K   Á L M O K   V A L Ó S Á G

 

P I L L A N A T O K

 

 

„Isten Akarata számodra a tökéletes, jelen idejű boldogság. Lehetséges lenne-e hát, hogy a te akaratod nem ez?”1

… és “mind a ketten akkor és ott voltunk, amikor és ahol lennünk kellett, és az idő mellénk állt.”2

Mi jár a fejemben? Pillanatok … Amikor a két embert összevonzotta a Mező és megölelték egymást a Fényben … Így szeretni és szeretve lenni A Világon az Élet igazi értelme.

Egy nagyon szép a sok szép és valóra vált álom közül …

 

És ahogy megtörtént! Volt benne valami plusz, amit az álomban csak érezni lehetett, de azt nagyon! Figyelj!

 

Találkoztunk, és a kezembe adott egy csodás képet … a szerencsekereket … ami nagyon szép volt, mondhatni, pazar … Később, ahogy jöttek a szófordulatok, egyre közelebb vonzott minket a Mező … Szeretem … ezt a Mezőt is. Hirtelen ölelt át … Ő … Én meg vissza … mint amikor két mágnes egyesül. Isteni és óriási szeretetenergia volt az egészben. És ami ezután jött! Mert idáig az álomban is így volt, és amit ott csak érezni lehetett, látni már nem, az jött ezután. Az álomban a szeretet mellett nagyon erős vonzalmat lehetett érezni, olyat, amit …

Vissza a valóságra:

… ahogy megölelt, és én vissza, történt még valami …… annyira spontán volt és természetes, mintha már ezerszer is megtörtént volna, és körülöttünk Fény  …

Látod!? … ilyenek a legtermészetesebb és a legszebb pillanatok A Világon …

 

Csodás napom van …

 

Meg szerettem volna osztani Veled – közben eszembe jutnak a sorok, “Legyen az álmod a valóságod!”13 – ezt a szép kis történetet. Olyan volt, mintha pillanatokra megállt volna Velünk az idő. Akkor és máskor is. Mindegyikre tisztán emlékszem …

 

Történt valami különös a minap … éjjel felébredtem, valahogy nem tudtam visszaaludni, járkáltam, és megláttam A Hellinger-Madonnát, a regényt, a hátsó borítót …. és feltört nagyon mélyről a zokogás. Valamiért nagyon megérintett. Tudtam, Velünk kapcsolatos …

 

Napokkal később … olvastam valamit, valami nagyon fontosat. Megfogalmazódott, hogy megírom, mi az, ami annyira megérintett, mert valahol a kulcshoz tartozik. És ahogy az előbb ez járt a fejemben, megint olyan érzetem támadt, mint amikor pár napja először esett a hó. Azt éreztem, újra esik. És esik … Tudtam, hogy ma mondom meg, mi az, ami annyira megérintett és kettőnkre tartozik. Még pár tíz oldal van hátra a regényből, aztán lezuhanyozom, megmosom a hajam és megmondom. Annyira jó egész nap ez a csend … Most.

 

Meglehetősen szokatlan volt a nap, olyan végtelen nyugalmú. Eldöntöttem, elkezdem olvasni a Hellinger-Madonnát. Tudtam, valami oka van, hogy az a hátsó borító oly szokatlan módon megérintett.

Teljesen meglepő módon, bizonyos részeknél, akár jó, akár kevésbé jóknál, ismét szokatlan mélyről tört fel hol a zokogás, hol a boldog mosolygás.

Ahogy haladtam, újra elő-előjöttek a mély reakciók. Teljesen világos volt, a pár nappal ezelőtti érzetem nem véletlen. Ezek olyan nagyon mélyről jövő megérintettségek voltak, mások, mint amiket általában egy szép film vagy regény vált ki az emberből.

Olyan mélyek, mint nyáron az evangélikus templom melletti tisztáson … Most valamelyik nap a könyvespolcon kerestem valamit és teljesen “véletlenül” kihúztam a könyvet … a kislány … A meseállítás …. amikor azonnal annyira mélyen és tagadhatatlanul megérintett a Mező, mint még talán soha. Akkor, amikor anya lettem. Amikor megszólalt a harang. Amikor tágra nyitott szemekkel néztük és éreztük végig az egészet. Ami után utánam szóltál, hogy …

Ahogy olvastam a regényt és éreztem a nagyon mély reakciók sorozatát … olvastam … éreztem … „láttam” …  gondoltam … tovább … és még tovább …

 

Olajfesték, ecset, vonások, festmények … Sorsok … Hellinger, család, állítások, oldások, megoldások … Rejtély …

Nő, Férfi, Szerelem, Színek, szépség, líra, zene, harmónia … Intuíciók … festés … álmok … Valóra vált álmok.

Egyezőség, konkrétumok, történések, visszaköszönések az életemből, az életünkből.

A Világ … szenvedély, vágy, nyugalom, merészség, csend, mélység, lángolás, magasság, rajongás … Tükör … tekintet … kék … szemek … Vörös … Oroszlán ….

 

Aztán …

Fordulat, odaadás, szeretet, utazás … Mező … tánc, tenger, Provence, Párizs, levendulák … út … Franciaország …

Az Idő, időzítés … Te … Én … Mi … a Jó Isten … álom, álomból valóság.

 

Olyan, mintha a Mező előtolt volna valamit, a megoldást.

 

A könyvet még tavasszal megrendeltem. Már akkor, a cím láttán – A Hellinger-Madonna – éreztem, valami közünk van hozzá … és egymáshoz is …

És most megszületett bennem a fogalom: Hellingeri Sorsfordulat. Megírom … ezt is …

Valami késztet rá, egyszerűen, mint annyiszor már, vezet a megérzésem.

A regény, ahogy ma elolvastam, mintha sorsfordulat volna.

Olvasd el A Hellinger-Madonnát, légy szíves … Megkérlek …

Egyszer … Lehunytam a szemeim, és az utolsó kép, és amikor magamhoz tértem, az első kép is  ugyanaz volt. Ugyanaz az arc, ugyanazok a kék szemek, és bennük ugyanaz a szeretet és mosoly. És ez most megint eszembe jutott. Nincsenek véletlenek.

 

A minap … Forrt a teavíz, A Világon, a festményen járt a fejem. Zajt hallottam, tudtam, valami jel. Elfújta a szél … a kártyától, A Világtól jött a hang …

 

Aztán … később megint … a csendben … Egymás mellé fújta a szél a két kártyát. A Világot és a Feltámadást.

 

Egy reggel volt egy látomás. Jöttem fel valami sötét és mély helyről a lépcsőn, és kinyílt a szárnyas ajtó, ott állt előttem a Fényben … a Valaki … nem más …

 

Valamikor volt egy álmom, egy varázsos. Vezettem az úton virágok és fák között, szép kis dimbes-dombos vidék házikói között. Minden szép színesben. Az első ház tetején óriási katicabogarak voltak a mesefigurák. Aztán valami domb szélén megálltam, vihar jött, de nem estem le, bent voltam egy kis házban. Szőkés-barnás, kékszemű kisfiú állt velem szemben a szobában. Olyan tíz éves lehetett. Valami kis üvegedény volt ott, talán a kezében. A szemembe nézett, megszólalt. Minden rendben lesz, ne akarjam tudni, hogyan, varázslat lesz. Elhangzott és látni is lehetett a Neved.

Aztán kijöttem a titokzatos, rejtélyes, mesebeli vagy varázslatos kisfiútól. Szeretet, nyugalom áradt szét … még valami házak is voltak és az úton több aktkép.

 

Olykor előjön “gyermeki mivoltunk”, mosolyogva nézzük, ahogy forog a zongoraszék, és eláll a lélegzetünk, amikor a pillanat tört részére megáll az idő forgó kereke … és lélekjelenlétünket megtartva ömlik a tea a porcelán csésze mellé.

Aztán szépen és komolyan játszunk tovább, mert az idő sem a múltban meg nem reked, sem a jelenben meg nem áll …

Szabad lélekkel játszunk … ahogy a „por-hóval kergetődzve játszanak – mert szabad … “3

 

… és oly szépen hangzanak a versből is a szavak …

 

“A jég
meg az ég
szikrázva simul össze,
a szél
se beszél:
por-hóval kergetődzve
játszanak
– mert szabad…
E fényes-boldog pusztaságban
nincs hazug szó: tisztaság van;
senki se kényszerít, senki se tiltja, hogy válassz,
itt te vagy a kérdés és csak te lehetsz a válasz!”3

 

… és „forr”4 A Világ …

 

… „Léptében lép lágyan a lét …”4

 

“Álom a szó … szárnyal a hó … Lépked a csend … Itt lebeg fent … az idő … forr a világ …

Hómező hint harmóniát. Léptében lép lágyan a lét … Ringató fény fátyla Tiéd.”4
 

… és a gondolatok szárnyalnak tovább …

 

„La liberté, l’amour! Ces deux j’ai besoin.”5

 

 Szeretlek … „mint lángot a lélek”6 … és megyünk tovább …

 

 

Most is virágzik az ibolya a kertben … tél van.  
Az éjjel nagyon későn feküdtem le … jelet kértem. Aztán ébredés után újra elaludtam, és intenzív, nagyon határozott jelentésű álmom volt … hódítani szándékozók … az élet egy szakasza lezárul. Új kezdődik, és megint láttam leírva a Neved … a Teljes Neved …

 

 

… “Nevünk be van vésve Isten tenyerébe.”7

 

… és tudod … “Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad.”8

„És a Szerelem így szólt, “Igen, vigyázni fogok Rád”.”9

– Művésznő?!

– Jövök.

 

“Tekinteted engem játszva járt át,
kit aligha értett földi szem.”10

„Tudod, mi volt a hét csoda?
egy újszülött kis homloka,
egy falevélen az az ér,
amely a gyökerekig ér,
egy szó, mely idejében jött,
egy darab ég a csönd fölött,
egy kéz, mely utánad nyúlt,
mikor csillagod földre hullt,
télen egy jó meleg szoba,
s ha szépen érkezel … Oda.”11

 

„Az élet szép, és a jó mindig elnyeri jutalmát. És Te jó ember vagy, ezt ne felejtsd el!”12

 

… és „ahogy a régiek is mondták, a világot az öröm szüli és az öröm tartja fenn, és azt is, hogy j’aime qui m’aime …”14

 

Amikor a tenyerén felemelt az Isten – Regényrészlet – Rougeka filmjéhez szeretettel: ’azangyalka’

 

 

 

Festmenyeim 18_Dr Maglics Szilvia_Carpe Diem 

 

 

Képi illusztráció 1.: Dr. Maglics Szilvia – A Tűz Óceánja (festményrészlet) – olaj, vászon 2013

Képi illusztráció 2.: Dr. Maglics Szilvia – Carpe Diem – olaj, vászon 2013

 

Zene: Szentpéteri Csilla – Fennsík/Highland (Theme of Khachaturjan)

 

ZENE – ARTISJUS, MAHASZ/EJI ENGEDÉLLYEL

 

1. A csodák tanítása – 9.VII.1.8-9.; 2. Mörk Leonóra: A Hellinger-Madonna; 3. Fodor Ákos; 4. Sz.I.; 5. Peteőfi Sándor után szabadon fordítás: „Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem.”; 6. József Attila: Óda; 7.  Ézs 49,16; 8. Anthony de Mello könyvéből; 9. Hafiz; 10. Goethe: Charlotte von Steinhez – Mörk Leonóra A Hellinger-Madonna c. regényéből; 11. Szabó Éva: Hét csoda; 12. T.;  13. H.M.; 14.  ’azangyalka’: Amikor a tenyerén felemelt az Isten – „… j’aime qui m’aime …” – „… szeretem, aki szeret engem …”

 

 

Az oldal részét képezi a honlap „Jogi nyilatkozat” menüpontjában olvasható leírás.